2023.02.07., kedd - Rómeó, Tódor
Győr: -9o - -8o
Az ország 19 megyéjében

Árpi kapitány egykor a Fertő-tó ura volt

Tóth Zsuzsa, 2022. november 24. - 10:55
Árpi kapitány egykor a Fertő-tó ura volt
Sok embert utaztatott, sok ember hajózott vele. Emlékeket, élményeket adott, és ha még mehetnek is egyszer a Fertő-tóra, valószínűleg legnagyobb sajnálatukra már nem ő lesz a kapitányuk.

A frisshirek.hu portál pont az a média hiány, ami egy működő demokráciában természetes kellene legyen, éspedig elfogulatlan, naprakész hírek közvetítője közéletről, politikáról, kultúráról, sportról egyaránt. Nálunk nincs és nem is lesz részrehajlás! Hogy ez így is maradjon, kérlek támogasd munkánkat adományoddal, hívd meg ismerőseid, hogy olvassanak bennünket és kerünk, kövess és lájkolj minket a közösségi médiában is.

Támogatás

Ki hinné a mostani Fertő-tavi látványról, hogy egykoron - nem is olyan régen, csupán pár éve - rengeteg embernek adott élményt, kikapcsolódást és szebbnél szebb emlékeket. Ezekből az emlékekből táplálkozik Árpi kapitány is, aki majd két évtizedig a tavon hajózott és fuvarozta az embereket.

Vele beszélgettünk jelenről, múltról, és a jövőről.

Nem jutott nekem eszembe fiatalon, hogy kapitány legyek. Igaz, vitorláztunk a Fertő-tavon, de aztán kikerültem Ausztriába. A cégnek, ahol dolgoztam volt két kikötője, aztán megkérdezték, hogy nincs-e kedvem levizsgázni, mert nincs magyar kapitány. Így kezdődött minden.

18 évig a hajózás teljesen magyar tulajdonban volt a Fertő–tavon általunk. Adódott egy lehetőség és mi éltünk vele. Óriási szerelem és lendület volt, a párommal benne volt az egész életünk, és bizony nagyon sok pénzünk.

Három hajóval utaztattunk, még a párom is levizsgázott, hogy családilag tudjuk csinálni. De Ő nem igen szerette, miattam persze megtette….” – mosolygott, majd folytatta.

" Három éve azonban abba kellett hagynom, ugyanis karácsonyi ajándéknak Kárpáti Bélától, a Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt. vezérigazgatójától kaptam egy levelet, amiben leírták, hogy pakoljak és menjek. Embertelen dolog volt ez, másképp is el lehetett volna intézni. Aztán közellenség lettem, mert elmondtam, mi nem tetszik. Ott éltem 18 évig, minden nap, minden órában, és a végén biztonsági örökkel vezetettek ki. Nagy törés volt ez.

Tény, és vitathatatlan, hogy ráfért a Fertő-tóra a körletrendezés, de nem ez volt az ígéret. Az ígéret az volt, hogy két ütemben fognak zajlani a tervek, a megvalósítás, de fogták, széttúrtak mindent, a cölöpházak esetéről már ne is beszéljünk. Amikor égtek, is ott voltam, mentettem őket. Akkoriban Papp Károly, az országos rendőrkapitány úr köszönő levelet irt nekem. Senki más nem köszönte meg… "- mesélte bánatosan.

A Frisshirek.hu is több alkalommal beszámolt a Fertő-tó tragédiájáról, mert ez bizony az. Nagy tervek voltak, nagy emberek elképzelései, ami köszönő viszonyban sincs a reális, természetközeli megvalósításokkal. Nem kérdeztek ott élő embereket, nem hallották meg a nép hangját, majd nem is olyan régen jött a hír, hogy túl drága ez, egyelőre az országban végbemenő spórolások miatt dobják az egész eddigi elhatározásokat. A terveket felülvizsgálják, aztán majd egyszer talán ismét életre kel. Legalábbis a tó szerelmesei nagyon bíznak benne.

Majd a kapitány folytatta:

Kérdeztem én tőlük, ha elkészülnek, vissza tudunk-e jönni? Lesz lehetőség rá? Persze lehetett volna, de csak pályázat útján, ami valószínűleg nem nekünk, a „kisembereknek” szólna. Egyoldalúan mondták fel a szerződésünk, ami több ügyvéd szerint jogtalan, és biztattak, pereljünk. De azt hiszem, esélyünk sem lett volna nyerni a nagyhatalmak ellen… Nagyon szép élményeim voltak, nehéz feldolgozni ezt az egészet. Két naponta kimegyek, megpucolom a hajókat. Merengek a múlton. Hiányzik…

Ám nagyon sok lemondással járt ez az életforma. 66 éves vagyok, és most, ebben a három szabad évben döbbentem rá, mennyi mindent kihagytam. Többek között, amit nagyon sajnálok az a sok családi program. De ott voltak az ünnepnapok is, sőt, amikor úgy adódott éjjel is menni kellett. Ha újra kezdhetném, biztosan csinálnék szabadnapokat magamnak, mert amíg más a nyaralását töltötte én akkor is dolgoztam.

Ha újraindulhatna, akkor sem akarnám már csinálni, átadnám fiataloknak, segíteném őket minden tapasztalatommal. De ők ezt már nem akarják. Nem kell nekik ennyi lemondás. Két fiam van, egyik sem akar kapitány lenni. Pedig egyébként nagyon sok emberi kapcsolatot ki lehetett alakítani. Barátit, üzletit.

Az utasok, az állandó látogatóim nagyon sajnálják ezt az egészet. A mai napig keresnek, hogy mikor jöhetnek már újra?! Volt olyan csoport, ők azt mondták, írnak oda, ahova kell, csak jöhessenek ismét! Ki tudja, hogy kihajózhatnak-e még valaha a tóra… De az már jó eséllyel, nem velem lesz " – zárta sorait a kapitány, aki 18 év emlékét, ha akarná, sem tudná már kitörölni az életéből.

Szomorú, hogy álmok, munkák, egy levél feladásával véget érhetnek, és ezzel egy csapásra családok élete és sorsa változhat meg örökre. Bízunk benne, hogy a kapitány egy idő után már csak a szépre emlékszik majd, és sikerül feldolgozni vagy legalábbis elfogadni, ami vele, a családjával, és az álmaival történt…

Fotók: Töreki Tibor