Csodálatos képek az újszülött csillagokról
A NASA James Webb űrteleszkópja egy buja, rendkívül részletes tájat – a Teremtés ikonikus oszlopait – örökítette meg, ahol új csillagok képződnek sűrű gáz- és porfelhőkben. A háromdimenziós oszlopok fenséges sziklaképződményeknek tűnnek, de sokkal áttetszőbbek. Ezek az oszlopok hideg csillagközi gázból és porból állnak, amelyek időnként félig átlátszónak tűnnek a közeli infravörös fényben - írja a NASA leírásában.
A NASA Hubble űrteleszkópja 1995-ben örökítette meg először a Teremtés Oszlopait, majd 2014-ben újra szemügyre vette. A James Webb legutóbbi felvétele a közeli infravörös fényben készült, ami a mi szemünk számára láthatatlan. Az infravörös fény lehetővé teszi, hogy a teleszkóp áthatoljon a poron, és felfedje a csillagok sokaságát.
Ezek az élénkvörös gömbök, amelyek általában diffrakciós tüskékkel rendelkeznek, és az egyik poros oszlopon kívül helyezkednek el. Amikor megfelelő tömegű csomók képződnek a gáz- és poroszlopokban, saját gravitációjuk hatására elkezdenek összeomlani, lassan felmelegednek, és végül új csillagokat alkotnak.
Mi a helyzet azokkal a hullámos vonalakkal, amelyek lávának tűnnek egyes oszlopok szélén? Ezek olyan csillagok kilökődései, amelyek még mindig képződnek a gázban és a porban. Fiatal csillagok időnként szuperszonikus sugárhajtásokat lövellnek ki, amelyek anyagfelhőkbe ütköznek, mint ezek a vastag oszlopok. Ez időnként orrlökéseket is eredményez, amelyek hullámos mintákat képezhetnek, mint a csónak, amikor a vízen mozog. A bíbor izzás az energikus hidrogénmolekulákból származik, amelyek a fúvókákból és ütésekből származnak. Ez felülről látható a második és harmadik oszlopon – a NIRCam képe gyakorlatilag lüktet az aktivitásukkal. Ezek a fiatal csillagok a becslések szerint csak néhány százezer évesek.
Bár úgy tűnhet, hogy a közeli infravörös fény lehetővé tette Webb számára, hogy „áthatoljon” a felhőkön, és nagy kozmikus távolságokat tárjon fel az oszlopokon túl, ebben a nézetben nincsenek galaxisok. Ehelyett a Tejútrendszer-galaxisunk korongjának legsűrűbb részén lévő csillagközi közegként ismert áttetsző gáz és por keveréke blokkolja a mélyebb univerzum képét.
Ezt a jelenetet először a Hubble készítette 1995 -ben, majd 2014-ben újra felkereste , de sok más megfigyelőközpont is mélyen bámulta ezt a régiót. Minden fejlett műszer új részleteket kínál a kutatóknak erről a régióról, amely gyakorlatilag tele van csillagokkal.
Ez a szorosan körbevágott kép a hatalmas Sas-ködben található, amely 6500 fényévnyire fekszik tőle.
A NASA NEOWISE űrhajója a Föld körüli pályáról készített 18 részletes képet ötvözve készített egy time-lapse térképet az egész égboltról infravörösben.