A Magyar Festészet Napja 20-ik, a Szolnoki Művésztelep a 120-ik születésnapját ünnepli idén. A két évforduló összehozta a két intézményt, így Szolnok adott otthont a civil kezdeményezésből országos rendezvénysorozattá nőtt ünnepnek, amely 2020-ban Magyar Örökség-díjat is kapott.

Az ünnep központi eseménye az Élő magyar festészet kiállítás megnyitójára és díjátadásra a szolnoki zsinagógában, azaz a Szolnoki Galériában került sor. Köszöntőjében Verebes György, a Szolnoki Művésztelep igazgatója egy perces néma főhajtásra kérte a közönséget, amellyel a nemrég elhunyt Bráda Istvánra emlékezett, aki 2002-ben életre hívta a Magyar Festészet Napja ünnepét.

Visszük tovább a fáklyát

- mondta el, utalva arra, hogy a nemrég elhunyt mester nem maradt követők nélkül. A szakma iránti alázat, a hagyomány megőrizni és megújítani tudásának képessége ott él és alkot a következő generációkban is, amelyre az eseménysorozat kiállításai is bizonyítékul szolgálnak.

Verebes György beszédét Bach: Máté Passiója követte a Szolnoki Szimfonikusok előadásában. Nem véletlen, hogy ez a mű hangzik el a megnyitón - mondta a Munkácsy-díjas festő -, hiszen szakrális mélysége van éppúgy, mint Bráda művészetének volt.

A gyönyörű akkordok után Szalay Ferenc polgármester beszéde következett, aki kiemelte Szolnok jelentőségét a vidéki közművelődés színterei között. "A helyettes államtitkár lassan hazajár", utalt Pataki Andrásra, a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkárra a városvezető, amely szerinte jól példázza a megyeszékhely pezsgő közegét.

Komoly erőket mozgatunk meg azért, hogy a mai válságos időkben a lehető legerősebb maradjon a Szolnok kulturális értékei. Nem engedhetjük, hogy olyan sebeket szerezzen, amelyekbe belehal

- jelentette ki Szalay Ferenc. Majd példaként állította elő a szolnoki vár védőit 1552-ből. Elmondta, hogy korábban az a hit élt a szolnoki ostromról, hogy ott hitszegés történt, a védők érdemi küzdelem nélkül adták azt át a törököknek. Mára a kutatók azonban megcáfolták ezt. Kiderült, hogy járvány tizedelte meg a város katonaságát, akik maroknyian is szembeszálltak a törökkel, és fel tudták a nagy sereget tartóztatni, amellyel időt nyertek Eger számára. Az ő hősies példájuk példa és erőforrás a mai nehéz időkben is. Eddig naposabb arcát mutatta számunkra az elmúlt évtizedekben a történelem, most kissé árnyék borulhat ránk, de együtt át fogjuk tudni vészelni ezt az időszakot is.

Szalay Ferenc szavai zárásaképp megtapsoltatta a teremben jelenlévő és ma is alkotó 90 éves Fazekas Magdolnát. Mi mindent élt ő át - mi is megbirkózunk a kihívással!

- bátorított a városvezető. Ezek után Pataki András ünnepi beszéde következett volna, egészen rendhagyó politikusi húzással azonban elvetve az előre elgondolt mondandó gondolatait szavalni kezdett. Nagy László a Havon delelő szivárvány versfüzér részletét adta elő. "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" - idézhetnénk Arany János sorait jellemezve a pillanat rendkívüliségét, amit átélhetett a Szolnoki Galéria körönsége ezen az ünnepen.

Aligha történt még nagyobb tisztelgés politikus részéről a magyar kultúra nagyjai előtt, mint hogy kortesbeszéd helyett szavalatot adtak volna elő.

A Magyar Festészet Napja díjait három korosztályra bontva: Jagica Patrícia (fiatal), Regős István (felnőtt), Lóránt János Demeter (doyen) kapták.

Az eseménysorozat kezdeményezéséről ebben a cikkünkben írtunk.

A fotót a szerző készítette, rajta éppen Pataki András szaval a Szolnoki Galériában.