2023.02.06., hétfő - Dóra, Dorottya
Győr: -8o - -6o
Az ország 19 megyéjében

Tanársztrájk: ne a gyerekek kárára!

Tóth Zsuzsa, 2022. október 04. - 10:34
Tanársztrájk: ne a gyerekek kárára!
Jó lenne egy irányba haladni... Országos, egységes sztrájkot hirdet az oktatás világnapjára, október 5-re a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, olvashattuk több portálon is a napokban. Ám hiába hirdettek országos sztrájkot, egyes intézmények és tanárok ezt másképp értelmezik.

A frisshirek.hu portál pont az a média hiány, ami egy működő demokráciában természetes kellene legyen, éspedig elfogulatlan, naprakész hírek közvetítője közéletről, politikáról, kultúráról, sportról egyaránt. Nálunk nincs és nem is lesz részrehajlás! Hogy ez így is maradjon, kérlek támogasd munkánkat adományoddal, hívd meg ismerőseid, hogy olvassanak bennünket és kerünk, kövess és lájkolj minket a közösségi médiában is.

Támogatás

Lehet, hogy lélekben ott lesznek azokkal, akik nem veszik fel szerdán reggel a munkát, ám ez önmagában nagyon kevés. Nem országosan, de sok helyen még megye, illetve város szinten sem megy az együttműködés. Valamelyik iskolában lesz tanítás, míg a szomszédban, pár utcával arrébb, ugyanabban a városban már nem. Ez nyilvánvalóan nem a tanárok, sokkal inkább a felettesek felelőssége. De csak első körben. Másodsorban azonban azoké is, akik ténylegesen tanítanak, és akik miatt egyáltalán a szerveződések létrejönnek.

Az ország is megosztott kezd lenni a témában, hiszen az egyik fele azt mondja, megérdemelnének havi sok 100 ezer forintos fizetést is, ha már egyszer a jövő nemzedéket próbálják tanítani. Míg a másik fele úgy vélekedik, hogy ennyi erővel sokan mások is utcára vonulhatnának… Az igazság félúton menetel, ám vannak akiknek már keményebb véleménye van a témában.

Megnéztük Győr megyét, ahol általánosságában elmondható, hogy nincs olyan fajta sztrájk hangulat, miszerint reggel nem veszik fel a munkát a tanárok és a gyerekek nem mennek tanulni. Délutáni tüntetések vannak, tanítás a legtöbb helyen lesz. Míg ezzel szemben például Veszprémben van olyan iskola, ahol a gyerekek a szerdai napot vakációval töltik. Ha már mondjuk őszi szünet nem lesz…

Interjúalanyunk a Rábaközben volt tanár, de az idei tanévvel „leszerelt” összetett okok miatt. Ő a fő problémát a párbeszéd hiányában látja:

„Elváltak, elszakadtak egymástól már régóta bizonyos területek. Mire gondolok? Döntéshozók, vezetők, tanárok leülhetnének egy asztalhoz. Attól sem lesz plusz pénz, tudom, de egymás szemébe lehetne nézni, őszintén elmondani, hogy mi a helyzet. Vállalni a felelősséget. Többről szól ez, mint az anyagi megbecsültség. Olyannak látom a helyzetet, mint amikor egy diák véleménye nem érdekes, nem mondhatja el, mert az ő feladata az, hogy tanuljon, a tanáré meg, hogy tanítson.

Biztos, hogy csak ez a feladatuk? Alap emberi dolgok - őszinteség, egymásra figyelés, közös célok - hiányoznak. Társadalmi szinten is. Az oktatás ennek egy kicsi, de létfontosságú szelete. A kommunikációt, másikra figyelést most példával lehetne tanítani…”

Míg ugyan erre egy veszprémi, évtizedek óta tanárként dolgozó így reagált:

„Én nem tudom ki, mit csinál, de én bemegyek szerda reggel dolgozni és tanítani. Ami most „sztrájk” címszó alatt zajlik, az egy baromság. Ezzel a szervezéssel nem fognak elérni semmit. Ha kollektívan, egy vagy két hétig nem mennénk be, na az már valami lenne, abban részt vállalnék! De így? Én nem szúrok ki a gyerekekkel, mert ez csak velük kicseszés, értelme nincs annak amit most csinálnak..."

Hasonlóképpen reagált egy szülő is, aki most még támogatja ezt a kezdeményezést, - ahogy tette tavaly is, azzal, hogy nem megy a gyereke iskolába. De elmondása szerint, most utoljára…

„Szeretném az elején leszögezni, hogy én nem a tanárok ellen, hanem a gyerekek mellett vagyok. Engem az sem érdekelne, ha havi 1 milliót kapnának – bár, ha valaki csak pénzért akarja szívesen tanítani a gyerekem, arról is megvan a véleményem. De a sztrájk ezen formájával én nem értek egyet. Egyik iskolába lesz, a másikban nem. Az ismerőseimtől hallom, hogy inkább nem lesz, mint igen. Akkor kérdem én: hol van itt a szervezettség?

És a másik kérdésem: ha a tanárok egymás mellett sem állnak ki, az iskolák egymással sem tudnak együttműködni, akkor mi alapon várják el, hogy a többi ember ezt megtegye? Ennek így semmi értelme. És akkor a szülő megint oldja meg a felügyeletet a gyereknek. Ezzel az 1-2 nappal alapjáraton nem lenne gond, de az elmúlt pár évben már sok 1-2 nap volt ilyen-olyan indokkal, és egyértelmű, hogy a „rendezvény” ezen formája sehova nem vezet – legalábbis eredményre biztosan nem. Csak arra, hogy a gyerekeknek az egyébként is feszített tempóban megint pótolni kell valahol az elmaradt anyagokat. Én a jövőben ilyen szervezetlenség mellett nem fogom támogatni ezt a kezdeményezést, ha megharagszanak a helyi tanárok, ha nem. Azt nekik is meg kell érteni, hogy ez nem ellenük irányul, pusztán csak ezt valahogy sokkal jobban összefogva kellene levezényelni."

Alapvetően azt mindenki érti, hogy itt a jelen mellett, a jövőről is szó van. Arról a jövőről, hogy a gyerekeinknek egyáltalán legyen, hol tanulni, és legyen aki tanítja őket, lehetőleg feszültség mentesen, és elégedetten. Ám a jelek szerint ez az országosnak kinevezett tiltakozás, többszöri kísérlet után megint egy kissé félrecsúszott, és olyan hatást kelt, mint amit egy győri tanár jópofán megfogalmazott nekünk, ebben a kicsit nem jópofa helyzetben: Olyan ez mint a maszatolás. Próbálkozik az ember, csinálgatja, de valahogy így se jó meg úgy se. Aztán a végén, amikor felkapcsolódik a villany, vagy reggel lesz, egy kissé kellemetlenül nézünk egymásra…”

Nos, reméljük, ha a villany felkapcsolódik – már, ha engedik a villanyszámla miatt - tanár, diák, és szülő is egymás szemébe tud nézni anélkül, hogy hibáztatna, vagy harag lenne benne. Örülnénk, ha lehetne ezt másképp, kicsit jobban csinálni. Legalább csak annyira, hogy ne a gyerekek lássák kárát. Értelmetlenül…"

Fotó: illusztráció