Akár 10 milliárd évvel a múltba is visszatekinthetünk az emberiség legfejlettebb űrtávcsövével
A NASA 10 milliárd dollárt érő űrteleszkópja július 11-én kezdte meg tudományos ciklusát, segítségével az SZTE kutatócsoportjának munkatársai csillagrobbanások nyomait kutatják majd. A James Webb jelentőségéről és az emberiségnek kínált lehetőségekről az SZTE Alma Mater szervezete készített interjút Szalai Tamással, az SZTE TTIK adjunktusával.
Az űrtávcsövekre való igény már a második világháború után felmerült, az első eszköz azonban csak a 60-as években állt pályára. Az utóbbi évtizedekben már mindenki által jól ismert Hubble-űrtávcső, illetve néhány más eszköz eredményei határozottan igazolták, hogy nagyon is érdemes az űrbe küldeni teleszkópjainkat.
Mert mit is tudnak az űrtávcsövek a hagyományos, földi verziókhoz képest? Igen triviális, de fontos tényező például, hogy előlük nem takarják ki az eget a felhők – és kevésbé szembetűnő, de annál fontosabb szempont, hogy míg a földi légkör a teljes sugárzási tartománynak csak egy nagyon kis részét engedi át, az űrben lévő távcsövekkel vizsgálni tudjuk például a hosszabb hullámhosszú infravörös tartományt is. Ez pedig kiemelt jelentőséggel bír az univerzum megfigyelésében.
Hatalmas a James Webb, de nem ez a legnagyobb erénye
A James Webb-űrteleszkóp az emberiség eddigi legnagyobb űreszköze, 6 és fél méteres tükörátmérője több mint kétszer nagyobb, mint a Hubble-űrtávcsőé. A mérete azért nagyon fontos, mert az átmérővel nem lineárisan, hanem négyzetesen nő az érzékenysége, tehát sokkal kifinomultabban tud érzékelni és adatokat gyűjteni a környezetéről.
Ami azonban nagyon fontos különbség az eddigi űreszközeinkhez képest, az az, hogy a James Webb infravörös tartományban érzékel, aminek segítségével az emberiség „nagy kérdéseire” kaphatunk válaszokat: például, hogy hogyan néztek ki az első galaxisok, vagy, hogy adottak lehetnek-e a körülmények a földihez hasonló élet kialakulásához más planétákon?
A világegyetemben ugyanis, minél távolabb nézünk, annál „régebbre” tekintünk vissza, mivel a fénynek időre van szüksége, hogy elérjen egyik pontból a másikba. A legelső felvételek közül, amiket nyilvánosságra hozott a NASA az űrtávcső működéséből, van egy olyan kép például, amin tőlünk 4 és fél milliárd fényévnyire lévő galaxisok láthatók – és ennél még jóval távolabbi, akár 10 milliárd fényévnyire lévő galaxisokat is tanulmányozhatunk a James Webb-űrtávcsővel. A remények szerint pedig a jövőben majd a legeslegelső galaxisokat is szemügyre vehetjük az űreszköz segítségével.
Átláthatunk a poron és alaposan felmérhetjük a környező bolygókat
Az univerzum egy része – köztük a galaxisunk középső tájéka is – sűrű porral fedett, amin eddig nem volt lehetőségünk átlátni, a James Webb azonban ebben is remekelni tud majd. Egy másik nagy erőssége az űrtávcsőnek a színképelemzési módszer, aminek segítségével a bolygók légkörének összetételét egészen pontosan meg tudja állapítani, ezáltal pedig feltételezhetően a földi élethez alkalmas körülményekkel rendelkező bolygókat is be tudja azonosítani.
A Szegedi Tudományegyetemen már két évtizede folyik a csillagrobbanásoknak, azaz a csillaghaláloknak vizsgálata, a kutatásaik pedig arra irányulnak majd, hogy ezen robbanások során nem csupán kémiai elemek, hanem bizonyos, nagyobb porszemcsék is keletkeznek, amik a James Webb által feldolgozható infravörös tartományban kiválóan vizsgálhatók.
„Abban bízunk, hogy olyan eredményeket sikerül majd elérni a következő hónapokban, amelyek nem csak a szakmai, hanem a nagyobb közönségnek is felkeltik a figyelmét. Erre még várni kell egy darabig, hiszen a mi méréseink többsége jövő tavasszal valósul meg. De természetesen nem unatkozunk, mivel tervezett elemzések komoly előkészületeket igényelnek – addig is gondolkozhatunk és fejleszthetjük a modelljeinket, hogy teljesen felkészülten várhassuk az adatok megérkezését.” – mondta el dr. Szalai Tamás.
Kép forrása: NASA