2023.02.06., hétfő - Dóra, Dorottya
Győr: -9o - -8o
Az ország 19 megyéjében

Rábacsanakról is elérhető New York!

T. Zs., 2022. július 18. - 16:16
Rábacsanakról is elérhető New York!
Tetoválóművészként Mr. Tibowsky egy rábaközi kis faluból, Rábacsanakról indult, New Yorkig jutott. Hogy milyen úton keresztül? Elmesélte nekünk.

A frisshirek.hu portál pont az a média hiány, ami egy működő demokráciában természetes kellene legyen, éspedig elfogulatlan, naprakész hírek közvetítője közéletről, politikáról, kultúráról, sportról egyaránt. Nálunk nincs és nem is lesz részrehajlás! Hogy ez így is maradjon, kérlek támogasd munkánkat adományoddal, hívd meg ismerőseid, hogy olvassanak bennünket és kerünk, kövess és lájkolj minket a közösségi médiában is.

Támogatás
Mr. Tibowsky neve ismerősen csenghet nem csak a megyében, de országosan is. Tetoválóművészként egy rábaközi kis faluból, Rábacsanakról indult, New Yorkig jutott. Hogy milyen úton keresztül? Elmesélte nekünk, ezzel hitet adva az új generációnak, mert az álmok bizony valóra válhatnak, ha teszel értük! Közhely nélkül.
„Hogy jött ez az egész? Nagyon egyszerűen. Voltak idősebb barátaim, akiknek volt tetkója. Mindig tetszett, én is akartam, de sosem jutottam el. Akkor még Csermajorban tanultam, igazából pénzem sem volt rá. Aztán ahogy összejött a lehetőség, elmentem Kapuvárra és csináltattam egyet. Mivel közben én már festegettem meg rajzolgattam, érdekelt maga a folyamat is. Akkor azt mondta az ottani mester, hogy igazából nem nagy dolog ez! Kell hozzá pár cucc, és már indulhat is a buli. Akkor összeszedtem az összes ballagási pénzem, felpattantam egy pesti buszra és vettem pár kelléket. Gyakorlatilag a koleszban kezdtem pályafutásomat, aki tetkót akart mindenkit megvarrtam ott.
Az igazság az, hogy ez nem csak úgy jött. Nem csak belesodródtam, én ezt az elejétől fogva komolyan gondoltam, és akartam! Emögött volt egy szilárd elhatározás. – mesélte, majd folytatta a történetét.
Suli utána pár évet dolgoztam otthon, majd Győrben. Az első komoly munkám gyakorlatilag úgy készült, hogy el kellett menni a főnöknek, és közölte, nemsokára itt egy vendég, csináljam meg. Megcsináltam. Majd onnantól kezdve minden nap dolgoztam. Lassan kezdett kinyílni a világ, többet akartam, így gondoltam egyet, megint csak felpattantam egy buszra – csak most éppen Szombathelyre, holott soha életemben nem jártam még ott, és még aznap kibéreltem egy kétszer két méteres szalont.
Elég csóró, puritán élet volt az, gyakorlatilag a kétszer kettőben éltem, aludtam, dolgoztam, de sok tapasztalatot szereztem, és sok embert megismertem. Mező Misit is ott kezdtem el tetoválni. Persze, ha valami elindul és jól halad, akkor természetszerűen többet akarsz, így voltam ezzel én is, és külföld fele kacsingattam. Találtam is gyorsan egy helyet 2008-ban Dublin mellett. Egy nagyon cuki leszbikus pár fogadott be, adtak munkát, segítettek, de őszintén szólva nulla angol tudással kínkeserves hónapok következtek. Végül ez is megoldódott, mert akartam. Mára már gyakorlatilag úgy beszélem a nyelvet, mint a magyart. Írország után London következett, igaz, magánéleti okok miatt, hiszen akkor ismertem meg a feleségem, aki ott tanult.
Nem volt mit tenni, mentem én, aztán Londonban is nyitottam egy saját stúdiót. Akkoriban sokat jártam az USA-ba, és Hollandiába is dolgozni, végül Ausztriában találtam egy jó helyet. Eleinte két hét London volt, két hét Ausztria, végül hazaköltöztünk Magyarországra, így innen járok ki, immáron tíz éve.
Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Kívülről biztosan sok mindenre az lehetnék, felsorolhatnék számtalan exkluzív, puccos helyet a világban ahova meghívtak már tetoválni, vagy festeni, de úgy tíz év után kezdtem igazán érezni az embereken, mit is jelent számukra, amit adok. Hogy mennyire boldog pillanatnak élik meg, amikor megvalósítottam egy olyan álmukat, amit elképzeltek. Erre vagyok büszke talán, már, ha ez annak számít. Hogy boldoggá teszem a vendégeimet.
Mit mondanék a fiataloknak?
Sajnos azt vettem észre, hogy nekik egyre nehezebb érvényesülni. Hogy ez működjön, kell egy önfejűség, magabiztosság, hogy végig vidd, amit elterveztél. Sok esetben ezt csakis magadtól kapod meg, engem legalábbis nem támogatott senki. Persze a véleményeket el lehet mondani, meg lehet hallgatni, de, ha nem vagy elég stabil, mások hajlamosak elferdíteni a terveid. Ők látnak kívülről valamit, de az elhatározásod terhét és stresszét nem ők élik át, ahogy az elképzeléseidet sem. Pedig például nekem gyerekként, 30 évvel ezelőtt, ugyan azok a dolgok tetszettek, mint most. Biztosan sokan vannak így, de valahol útközben ezt leteszik, elvesznek, és teljesen más irányba indulnak. Egész egyszerűen ki kell tartani, és amit szerintem mindenkinek észben kellene tartani, hogy csak úgy érdemes bármit csinálni, ha azt szabadon, és örömmel teszed.„