Menstruációs szegénység – szégyen napok minden hónapban
Menstruáció. Természetes dolog. De nem természetes róla beszélni, már – már tabusítva van. Ez ciki, és kellemetlen. Ahogy a reklámok is azt mutatják titkolni kell, minél jobban elrejteni, észrevétlenül élni a nehezebb napokon. Úgy tenni, mintha „odalent” éppen minden rendben volna.
Tampont, betét cserélni télen ezer ruha alatt, megőrizni az intim higiéniát nyáron a kánikulában. Sőt! Tampont, betét cserélni mondjuk egy bevásárlóközpontban, hogy például mozizás alkalmával „biztonságban” legyünk. Mindezt úgy, hogy a vécében akasztó, kispolc a kabátnak, táskának nincs. Retkes padlóra pakolni nem akarsz, fogod a szádban, amit tudsz, a hónod alá gyömöszölt motyóval, guggolva próbálsz zsonglőr lenni.
„Oh, mert az asszony, sárkány azokon a napokon….!” Ez bizonyára csak véletlen. Mert, ha egyéb nem jár „azokon” a napokon, csak vérzés, akkor is egy sor problémával kell megküzdeni, és sajnos vannak olyanok is, akik görcsölnek, migrénesek, fáradtak és gyengék. Ám iskolába általában ugyan úgy be kell menni, ahogy munkahelyre is. Nincs is jobb mint felállni egy pár órás meeting után azon sopánkodva, hogy akkor most elöntötte e a vér, és sunnyognod kell egész nap a derekad köré kötött pulcsival, vagy miután tampot – betét – vattát, és minden is magadba meg a bugyidba pakoltál, talán észrevétlenül tudsz osonni az illemhelyre ellenőrzést tartani.
Szerencsések azok, akik ezeket a küzdelmeket megfelelő eszközökkel tudják véghezvinni. Ám vannak olyanok, akiknek nem jut nemhogy jó minőségű intim felszerelés, de semmijen sem.
De kezdjük az elején. Iskolákban a védőnők tartanak valamiféle felvilágosítást a tini lányoknak, kapnak is egy kisebb kezdő csomagot. Ám mivel közel s távol Magyarországon terheli a legnagyobb adó az intim, egészségügyi termékeket(is), ezért bizony sokaknak gondot okoz, hogy ezt havonta megvásárolják. A lakosság mintegy 50% használ intim termékeket, egy nő átlagosan egy élet alatt több mint félmillió forintot költ el rájuk. Ezek adócsökkentésével, Tb támogatásával, vagy egyenesen azzal, hogy egy bizonyos kereset alatt ehhez ingyenesen jussanak hozzá az érintettek, komolyan soha nem foglalkoztak a férfiak. A parlamentben.
De még igazán a mindennapokban sem foglalkoznak, mondjuk, mint a munkáltatók, hiszen hibásan a társadalom úgy csinál mintha ez a női baj a férfiakat nem érintené, hiszen ez ugyan olyan természetes dolog, mint enni vagy inni, csak ez ritkábban van. Az meg ugye simán vállallható. Szerintük.
Valójában a nők sem szeretnek erről beszélni, hiszen beléjük van sulykolva, hogy ez egy mély, magán jellegű dolog. És sajnos azok a fiatal lányok ugyan ezt gondolják, és hallgatnak, akiknek nincsenek anyagi forrásaik megvásárolni a tampot avagy betét. Vagy nem tudnak eleget használni naponta, és ezzel veszélybe sodorják az életüket is. A legsúlyosabb következménye a nem megfelelő időben történő tampon cserének a toxikus sokk szindróma, ami vérmérgezést okozhat. Ehhez nagyon sokan kerülnek közel, akik úgy akarnak spórolni, hogy hosszú órákon, akár fél napon keresztül nem cserélnek semmit odalent…
Tanárként, barátként, szomszédként, egyáltalán a környezetben élő emberként, miért is nem jut eszünkbe a figyelem, olyan lányok felé, akiknek netán szükségük lenne ilyen segítségre? Alapjárton bele sem gondolunk, hogy mennyire nehéz lehet nekik – még az a pár, elviekben kibírható nap is egy hónapban, megfelelő eszközök nélkül. Mennyi kínos, szégyenérzettel tűzdelt élményük lehet, amiről beszélni sem mernek, csak valahogy megpróbálják túlélni és megoldani. Akár alternatív megoldásokkal is…
Menstruációs mélyszegénység. Ebben élnek azok, akik felszabdalt polókat, lepedőket használnak eszközként, és akkor ez még a jobbik eset. A rosszabb, ha a gyerek pisis pelenkáját teszik maguk alá, vagy éppen az eldobhatót igyekeznek kimosni…Sajnos rajtuk a mosható betétek sem segítenek, hiszen meg kellene venni a mosó, fertőtlenítő és tisztítószereket is, de sokszor még folyóvíz sem áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy ezeket érdemben tisztítani tudják, aminek pedig baromi nagy egészségügyi kockázata van. Egyértelműen elítélendő a nem megfelelő felvilágosítás is, hiszen sokan azt sem tudják, hogy kellene használni, felhelyezni egy tampont még, ha van is. Ugyanis nincs, aki elmondja, netán megmutassa nekik, ami pedig talán a szülők, az anya dolga lenne, ha túl tudnánk lépni azona sztereotípián, hogy menstruálni szégyen…
Azok a fiatal lányok, akik ebben élnek, sajnos még iskolába sem tudnak napokig menni, és ilyen módon kiesnek az oktatásból is. Ördögi kör ez, amire törvényileg nincs megoldás, de már egyre több civil kezdeményezés indul, hogy segíteni tudjanak rajtuk.
A Magyar Vöröskereszt igyekszik segíteni a helyzet megoldásán, a FoodNotBombs Budapest, hajléktalan és mélyszegénységben élő lányoknak segít, de ilyen kezdeményezés is a #nemluxustáska kampány is, ahol több ezer nőnek nyújtottak támogatást, táskákban elhelyezett egészségügyi, intim, és tisztálkodási szerekkel megpakolva.
Ezek mind óriási segítséget nyújtottak a rászorulóknak, se sajnos ez amolyan tüneti kezelés, és az alap problémát hosszútávon nem oldja meg. Ahogy megoldásra várna a fogamzásgátló árak csökkentése, a megfelelő intim és szexuális felvilágosítás, az ezekhez tartozó egészségügyi kockázatok taglalása is. Pénz kérdés, ember kérdés, de legfőképpen akarat kérdés. És az akarás első lépését a törvényhozóknak kellene meglépni, hiszen a civil szervezetek akaratával csak a felszínt tudják enyhíteni. De legalább azt megpróbálják…